Minden jog fenntartva! Az oldal teljes, vagy részleges másolása tilos! Mivel az összefoglaló segítő szándékkal született ezért kérem az alábbi link bemásolásával terjeszteni:
http://www.uvegvarazs-muhely.blogspot.com/

Üvegfestés

Általános technikai
ismertető

A mai modern, ún. „hideg” üvegfestés technikája lehetővé teszi, hogy némi gyakorlással, otthoni körülmények között, a tiffany technikához, az ólomüveghez, templomaink csodás ablakaihoz hasonló hatást tudjunk elérni.

A technika a kontúrozunk-kitöltünk alapból indul ki. Ez azt jelenti, hogy az alaposan zsírtalanított üveg felületre egy vékony csőrrel ellátott tubusból a minta körvonalait, azaz kontúrvonalait megrajzoljuk, majd a kontúrok által körbezárt terülteket kitöltjük a színes festékekkel. A festék híg állaga miatt az üvegfelületet vízszintesen tartva fessük meg, és tartsuk is így a teljes száradásig!

Kontúrozás:
Kétféleképpen kontúrozhatunk. A lényeg, hogy a vonalak egyenletesek és egybefüggőek legyenek: A tubus csőrét az üveg felületéhez érintve húzzuk egyenletes sebességgel, egyenletes nyomással, vagy egy-két milliméterrel az üveg felülete fölött tartjuk a kontúrozó csőrét, és a sűrű masszát tulajdonképpen „lebegtetve-lógatva” ráeresztjük az üvegre. Kontúr vonalakra nem csak az ólomüveg hatás elérése érdekében van szükség, hanem hogy a híg (málnaszörp szerű) festékek ne kavarodjanak össze.
Kezdőknek első alkotásokhoz fekete kontúrt ajánlok, mert a színes kontúr elszíneződik, ha véletlenül a festékkel ráfestünk, a feketén azonban ezek a kezdeti pontatlanságból eredő hibák nem látszódnak!

Kitöltés:
Miután a kontúrpaszta megszárad (általában fél óra elegendő) kezdődhet a kontúrvonalak közötti rész festékkel való kitöltése: Dolgozhatunk vékony (0-s, 1-es, 2-es) ecsetekkel, vagy bambusz fogpiszkálóval, illetve bambusz saslik pálcával (ez csak annyival jobb a fogpiszkánál, hogy hosszúsága miatt könnyebb fogni!), extrém esetben tűvel is! Egyszerű kitöltésnél és a kezdő lépéseknél mindenképp a pálcikákat ajánlom.
Ecsettel sokkal könnyebb a festékréteget túlzottan szétteríteni, ilyenkor a festék csíkos-foltos lehet. Könnyebb a kontúrra, illetve azon túlra festeni vele. A pálcával nem lehet nagyon elvékonyítani a festékréteget, és a keményre száradt kontúrvonalban megakadva megakadályozza, hogy „kiszaladjunk a vonalból”. Ha mégis ecsettel akarunk dolgozni, akkor annak „normál” használati technikáját felejtsük el. Az ecset hegyét mártsuk csak a festékbe, cseppentsük a festéket az üvegre, és az ecset végével húzzuk szét a festéket cseppet. Az ecsetet ne nyomjuk rá, a szőre szinte meg se görbüljön! Ha pálcikával dolgozunk, akkor annak végét belemártjuk a festékbe, gyors, határozott, de nem kapkodó mozdulattal a kellő helyre cseppentjük, és széthúzogatjuk, elterítjük a festéket. A legfontosabb, hogy pontosan, mindenhol hozzáérjen a festék a kontúrhoz, mert egyébként a kontúr és a festék közötti lyukak csúnya látványt eredményeznek.

Színkeverés:
Az üvegfestékek alap színei erősek, ezért azokat világosítani, halványítani szükséges. Ehhez használjunk színtelen vagy fehér festéket.
A színtelen festék használata ajánlatos az üvegfesték áttetszőségének megtartásához, ugyanis a fehér festék fedő festék. Amihez fehéret keverünk az is fedő, azaz átlátszatlan lesz. Fehérrel való keverés szép pasztell színeket eredményez, azonban az üvegfesték lényegét, az áttetszőséget elveszi. Színátmeneteket, árnyalatokat a festékek egymásba mosásával, egymásba keverésével hozhatunk létre akár egy kontúrvonallal körbezárt területen belül is. A sötétre tervezett oldalra terítsünk el sötét festéket, a világos oldalra világost, és az összefolyásnál alaposan dolgozzuk össze.

A birtokomban levő összes üvegfesték márkát, és kontúrt időjárás tesztnek vetettem alá. A részleteket olvasd itt.